1.2.2 Gergely félig árva lesz, és Pap Gáborhoz kerül – Gergely wird Halbwaise und kommt zu Gábor Pap
1. A temetés utáni napokban Keresztesfalva nem beszélt a jövőről, mert a gyász első hetében a jövő szó gyanús. – In den Tagen nach dem Begräbnis sprach Keresztesfalva nicht von der Zukunft, denn in der ersten Woche der Trauer ist das Wort Zukunft verdächtig.
2. Gergely mégis pontosan ott állt, ahol a jövőről dönteni kellett, és ezt rajta kívül mindenki tudta. – Gergely aber stand genau dort, wo über die Zukunft entschieden werden musste, und das wussten alle außer ihm selbst.
3. Az apja már évek óta halott volt, az anyja most lett az, és ezzel a fiú nemcsak árva maradt, hanem gazdátlan is. – Sein Vater war schon seit Jahren tot, seine Mutter war es nun geworden, und damit war der Junge nicht nur verwaist, sondern auch herrenlos.
4. A tizenhatodik századi faluban ez a két szó nem ugyanazt jelentette, és a különbség egy egész életet eldönthetett. – Im Dorf des sechzehnten Jahrhunderts bedeuteten diese beiden Wörter nicht dasselbe, und der Unterschied konnte ein ganzes Leben entscheiden.
5. Az árva a szívet illeti, a gazdátlan a jogot: az egyiket sajnálják, a másikat elosztják. – Der Waise geht das Herz an, der Herrenlose das Recht: Den einen bedauert man, den anderen teilt man zu.
6. A műhely, a szerszám, a ház és a ló mind olyan érték volt, amelyre a falunak választ kellett találnia. – Die Werkstatt, das Werkzeug, das Haus und das Pferd waren allesamt Werte, auf die das Dorf eine Antwort finden musste.
7. A szomszédok nem rosszindulatból számolgattak, hanem azért, mert a szegénység mindig számol. – Die Nachbarn rechneten nicht aus Bosheit, sondern weil die Armut immer rechnet.
8. Az első hetekben Gergely az öreg Cecey házában aludt, a konyha mellett, egy padkán. – In den ersten Wochen schlief Gergely im Haus des alten Cecey, neben der Küche, auf einer Bank.
9. Ceceyné jó asszony volt, de a jóságát úgy adta, ahogy a levest merik: pontosan, egyenlően, hűvösen. – Frau Cecey war eine gute Frau, doch ihre Güte gab sie so, wie man Suppe schöpft: genau, gleichmäßig, kühl.
10. Az öreg nemes ellenben kimondta, hogy a fiú az ő házában marad, és ezt olyan hangon mondta ki, amely nem tűrt vitát. – Der alte Adlige dagegen erklärte, der Junge bleibe in seinem Haus, und er sagte es in einem Ton, der keinen Widerspruch duldete.
11. Csakhogy Cecey nemesember volt, Gergely pedig kovácsfiú, és ez a különbség akkor sem tűnt el, ha mindenki hallgatott róla. – Nur war Cecey ein Edelmann und Gergely ein Schmiedssohn, und dieser Unterschied verschwand auch dann nicht, wenn alle darüber schwiegen.
12. A rendi társadalom nem gonoszságból különböztet, hanem azért, mert nem ismer más rendet a világban. – Die Ständegesellschaft unterscheidet nicht aus Bosheit, sondern weil sie keine andere Ordnung der Welt kennt.
13. Éva ezt még nem értette, és ezért természetesnek találta, hogy Gergely velük eszik és velük játszik. – Éva verstand das noch nicht und fand es darum selbstverständlich, dass Gergely mit ihnen aß und mit ihnen spielte.
14. Az anyja azonban már számolta a heteket, és a szemével már mérte a két gyermek közötti távolságot. – Ihre Mutter aber zählte bereits die Wochen und maß mit den Augen schon den Abstand zwischen den beiden Kindern.
15. Ebben a feszültségben jelent meg a faluban Gábor pap, és a megjelenése olyan volt, mint a bekopogtatás egy zárt szobán. – In diese Spannung hinein trat Gábor Pap im Dorf auf, und sein Auftreten war wie ein Anklopfen an einer verschlossenen Kammer.
16. Nem plébános volt, hanem vándorló, iskolázott férfiú, olyasféle, amilyenből akkoriban sok járta az országot. – Er war kein Pfarrer, sondern ein wandernder, studierter Mann, wie es damals viele im Land gab.
17. A mohácsi vész után a magyar értelmiség jó része útra kelt, mert a régi helye megszűnt alattuk. – Nach der Katastrophe von Mohács machte sich ein guter Teil der ungarischen Gebildeten auf den Weg, weil ihr alter Platz unter ihnen weggebrochen war.
18. Ezek az emberek papok voltak és tanítók, könyvmásolók és orvosok, gyakran mind a négy egyszerre. – Diese Menschen waren Priester und Lehrer, Buchabschreiber und Ärzte, oft alles vier zugleich.
19. Gábor pap deákul tudott, latinul olvasott, és a hátán könyveket hordott, ami akkoriban vagyonnak számított. – Gábor Pap beherrschte das Schulgelehrte, las Latein und trug Bücher auf dem Rücken, was in jener Zeit als Vermögen galt.
20. A ruhája kopott volt, a keze mégis fehér, és a falu ebből azonnal tudta, hogy ez az ember nem paraszt. – Sein Gewand war abgetragen, seine Hand dennoch weiß, und daran erkannte das Dorf sofort, dass dieser Mann kein Bauer war.
21. Estére hívták a Cecey-házba, ahogy az utazót hívni szokás, hírért és beszédért cserébe vacsorára. – Am Abend lud man ihn ins Haus der Ceceys, wie man Reisende einlädt, gegen Nachrichten und Gespräch zum Nachtmahl.
22. Beszélt Budáról, Bécsről, a két királyról, és arról, hogy a Duna mentén már mindenki más nyelven parancsol. – Er sprach von Buda, von Wien, von den zwei Königen und davon, dass entlang der Donau bereits jeder in einer anderen Sprache befehle.
23. A falu úgy hallgatta, mint a mesét, mert a nagy politika a nádfedél alatt mindig meseszerű. – Das Dorf hörte ihm zu wie einem Märchen, denn die große Politik ist unter dem Schilfdach immer märchenhaft.
24. Gergely a tűzhely mellett ült, és nem szólt, de a szeme végig a vendégen volt. – Gergely saß neben dem Herd und sagte nichts, doch sein Blick blieb die ganze Zeit auf dem Gast.
25. A pap észrevette a nézést, és a nézésből többet olvasott ki, mint amennyit egy tizenegy éves fiú tudott volna elmondani. – Der Priester bemerkte diesen Blick und las aus ihm mehr heraus, als ein elfjähriger Junge hätte sagen können.
26. Aztán megkérdezte a fiút, tud-e olvasni, és Gergely azt felelte, hogy a betűket ismeri, de nem sokat. – Dann fragte er den Jungen, ob er lesen könne, und Gergely antwortete, die Buchstaben kenne er, doch nicht viele.
27. A pap letett elé egy könyvet, és Gergely elolvasta az első sort, akadozva, de végig. – Der Priester legte ihm ein Buch vor, und Gergely las die erste Zeile, stockend, aber bis zu Ende.
28. A csend, amely ezután támadt, nem a fiúnak szólt, hanem annak a felismerésnek, hogy itt valami nem a helyén van. – Die Stille, die darauf entstand, galt nicht dem Jungen, sondern der Erkenntnis, dass hier etwas nicht an seinem Platz war.
29. Kovácsfiú, aki magától megtanulta a betűket egy olyan faluban, ahol nincs iskola: ez ritkaság volt, nem érdem. – Ein Schmiedssohn, der sich die Buchstaben in einem Dorf ohne Schule selbst beigebracht hatte: Das war eine Seltenheit, kein Verdienst.
30. A tehetség felfedezése a regényben nem ünnepélyes pillanat, hanem egy mellékes kérdés következménye. – Die Entdeckung der Begabung ist im Roman kein feierlicher Augenblick, sondern die Folge einer beiläufigen Frage.
31. Gárdonyi ezzel azt is megmutatja, hogy a nagy sorsok apró véletleneken fordulnak meg. – Gárdonyi zeigt damit zugleich, dass große Schicksale sich an kleinen Zufällen entscheiden.
32. Ha a pap két nappal korábban érkezik, még nincs temetés; ha két héttel később, a fiú már máshol van. – Wäre der Priester zwei Tage früher gekommen, hätte es noch kein Begräbnis gegeben; zwei Wochen später wäre der Junge schon anderswo gewesen.
33. Másnap Gábor pap megnézte a hideg műhelyt, a szerszámokat és a ház állapotát. – Am nächsten Tag besah sich Gábor Pap die kalte Werkstatt, das Werkzeug und den Zustand des Hauses.
34. Nem az értéket becsülte fel, hanem azt, hogy mi vár arra a fiúra, aki mindezt tíz év múlva örökölné. – Er schätzte nicht den Wert ab, sondern das, was jenen Jungen erwartete, der all dies in zehn Jahren erben würde.
35. A válasz egyszerű volt: a kovácsműhely a faluhoz köt, a falu pedig a következő portyáig tart. – Die Antwort war einfach: Die Schmiede bindet ans Dorf, und das Dorf währt bis zum nächsten Streifzug.
36. Ezt mondta ki este az öreg Ceceynek, kertelés nélkül, ahogy az idegen szokta, akinek nincs vesztenivalója. – Das sprach er am Abend vor dem alten Cecey aus, ohne Umschweife, wie es der Fremde tut, der nichts zu verlieren hat.
37. Cecey először felhorkant, mert a maga házát nem szerette temetőnek hallani. – Cecey fuhr zunächst auf, denn er hörte sein eigenes Haus nicht gern als Friedhof bezeichnet.
38. Aztán elhallgatott, mert a falábára nézett, és a faláb minden érvnél meggyőzőbb volt. – Dann verstummte er, denn er blickte auf sein Holzbein, und das Holzbein war überzeugender als jedes Argument.
39. A pap felajánlotta, hogy magával viszi a fiút, tanítja, és gondoskodik róla, amíg meg nem áll a saját lábán. – Der Priester bot an, den Jungen mitzunehmen, ihn zu unterrichten und für ihn zu sorgen, bis er auf eigenen Füßen stehe.
40. Nem fizetséget kért érte, hanem beleegyezést, és ez volt az ajánlat legfurcsább része. – Er verlangte dafür keine Bezahlung, sondern Einwilligung, und das war der seltsamste Teil des Angebots.
41. A korban ugyanis a gyermek munkaerő volt, és aki elvitte, az rendszerint nyert vele valamit. – In jener Zeit war ein Kind nämlich Arbeitskraft, und wer es mitnahm, gewann in der Regel etwas dabei.
42. Gábor pap nem nyert semmit, csak terhet, és éppen ezért hisszük el neki, amit tesz. – Gábor Pap gewann nichts, nur eine Last, und eben deshalb glauben wir ihm, was er tut.
43. A regény jótevői mindig ilyenek: nem gazdagok, nem hatalmasok, csupán elszántabbak a többinél. – Die Wohltäter des Romans sind stets von dieser Art: nicht reich, nicht mächtig, nur entschlossener als die übrigen.
44. Ceceyné megkönnyebbült, és a megkönnyebbülését rosszul rejtette el, ami a fiúnak nem kerülte el a figyelmét. – Frau Cecey war erleichtert, und ihre Erleichterung verbarg sie schlecht, was dem Jungen nicht entging.
45. Éva viszont sírt, először némán, aztán haragosan, ahogy a gyermekek szoktak, amikor a döntést fölöttük hozzák. – Éva dagegen weinte, erst stumm, dann zornig, wie Kinder weinen, wenn über ihre Köpfe hinweg entschieden wird.
46. Azt kérdezte, miért nem maradhat Gergely, és erre a kérdésre a szobában senki sem tudott tisztességesen felelni. – Sie fragte, warum Gergely nicht bleiben könne, und auf diese Frage konnte im Zimmer niemand redlich antworten.
47. A felnőttek nem hazudtak, csak azt mondták, hogy „így lesz jó”, ami a hazugság udvarias formája. – Die Erwachsenen logen nicht, sie sagten nur, „so wird es gut sein“, was die höfliche Form der Lüge ist.
48. Gergelyt magát is megkérdezték, és ez a korban kivételesnek számított. – Auch Gergely selbst wurde gefragt, und das galt in jener Zeit als Ausnahme.
49. A fiú az anyja utolsó szavaira gondolt, arra a szóra, hogy tanuljon, és igent mondott. – Der Junge dachte an die letzten Worte seiner Mutter, an jenes Wort vom Lernen, und sagte ja.
50. A halott akaratának ez a beteljesítése az egész további életének titkos szerkezete lesz. – Diese Erfüllung des Willens einer Toten wird zum geheimen Gefüge seines ganzen weiteren Lebens.
51. A ház és a műhely a falura maradt, a szerszámokat elosztották, és Gergely nem tiltakozott. – Haus und Werkstatt fielen ans Dorf, das Werkzeug wurde verteilt, und Gergely widersprach nicht.
52. Egyetlen dolgot kért: a lovat, és ezt senki sem merte megtagadni tőle. – Um eines nur bat er: um das Pferd, und das wagte niemand ihm abzuschlagen.
53. A ló így másodszor is megmentette, most nem a haláltól, hanem a jelentéktelenségtől. – So rettete ihn das Pferd ein zweites Mal, diesmal nicht vor dem Tod, sondern vor der Bedeutungslosigkeit.
54. Aki lovon érkezik valahová, azt máshogy fogadják, mint aki gyalog jön; ez a szabály nem változott évszázadokon át. – Wer zu Pferde irgendwo eintrifft, wird anders empfangen als der zu Fuß Kommende; diese Regel hat sich über Jahrhunderte nicht geändert.
55. Az induláshoz a papnak nem kellett készülnie, mert a vándornak mindig kész a csomagja. – Für den Aufbruch musste der Priester nichts vorbereiten, denn beim Wanderer ist das Bündel immer fertig.
56. Gergely holmija egyetlen zsákba fért: két ing, egy köpeny, egy kés, és a zsinóron függő gyűrű. – Gergelys Habe passte in einen einzigen Sack: zwei Hemden, ein Mantel, ein Messer und der Ring an der Schnur.
57. Az anyja kendőjét is elvitte, összehajtva, és sohasem mutatta meg senkinek. – Auch das Tuch seiner Mutter nahm er mit, zusammengefaltet, und zeigte es niemals jemandem.
58. Az indulás reggelén Éva a kapuban állt, és nem intett, hanem csak nézett. – Am Morgen des Aufbruchs stand Éva im Tor, und sie winkte nicht, sondern blickte nur.
59. Gergely visszafordult a domb tetején, ugyanazon a helyen, ahol néhány hónapja a füstöt látta meg. – Auf der Hügelkuppe wandte sich Gergely um, an derselben Stelle, wo er vor wenigen Monaten den Rauch erblickt hatte.
60. Ugyanaz a kilátás mást jelent, ha az ember érkezik, és mást, ha elmegy. – Dieselbe Aussicht bedeutet etwas anderes, wenn man ankommt, und etwas anderes, wenn man fortgeht.
61. A tanulás az első hetekben nem volt szép, mert a latin nyelvtan senkihez sem kegyelmes. – Das Lernen war in den ersten Wochen nicht schön, denn die lateinische Grammatik ist zu niemandem gnädig.
62. Gábor pap útközben tanított: járás közben kérdezett, pihenőnél íratott, esténként számoltatott. – Gábor Pap unterrichtete unterwegs: Im Gehen fragte er ab, in der Rast ließ er schreiben, abends rechnen.
63. Ez a mozgó iskola pontosan az az iskolatípus volt, amely a széthullott országban egyedül működött. – Diese wandernde Schule war genau jener Schultyp, der im zerfallenen Land als einziger noch funktionierte.
64. Az intézmények elvesztek, de a tudás megmaradt, mert néhány ember a hátán vitte tovább. – Die Einrichtungen gingen verloren, doch das Wissen blieb, weil einige wenige Menschen es auf dem Rücken weitertrugen.
65. A pap nem csak betűre tanította a fiút, hanem arányra, mértékre és arra, hogyan kell gondolkodni. – Der Priester lehrte den Jungen nicht nur Buchstaben, sondern Verhältnis, Maß und die Art, wie man denkt.
66. Megmutatta neki, hogyan mérik meg egy torony magasságát az árnyékával, és Gergely ezt sohasem felejtette el. – Er zeigte ihm, wie man die Höhe eines Turms an seinem Schatten misst, und Gergely vergaß das nie.
67. A későbbi egri robbantómester ezen a poros úton kapta az első leckét a számokból. – Der spätere Sprengmeister von Eger empfing auf dieser staubigen Straße seine erste Lektion in den Zahlen.
68. A puskaporhoz ugyanis nem bátorság kell elsősorban, hanem mérés, türelem és józan fej. – Zum Schießpulver braucht es nämlich in erster Linie nicht Mut, sondern Messung, Geduld und einen nüchternen Kopf.
69. Gárdonyi itt köti össze a legszebben a gyermeksorsot a nemzet sorsával, szinte észrevétlenül. – Hier verknüpft Gárdonyi das Kinderschicksal am schönsten mit dem Schicksal der Nation, beinahe unmerklich.
70. Az ország védelme nem csupán karddal történik, hanem tudással, és a tudás egy vándorpap zsákjában érkezik. – Die Verteidigung des Landes geschieht nicht allein mit dem Schwert, sondern mit Wissen, und das Wissen kommt im Sack eines Wanderpriesters.
71. Gergely eleinte gyakran kérdezett a törökökről, és mindig ugyanazt akarta hallani. – Anfangs fragte Gergely oft nach den Türken, und immer wollte er dasselbe hören.
72. A pap nem gyűlöletet tanított neki, de nem is szépítette azt, ami történt. – Der Priester lehrte ihn keinen Hass, doch er beschönigte auch nicht, was geschehen war.
73. Azt mondta, hogy a gyűlölet gyorsan ég, mint a szalma, a kitartás pedig lassan, mint a tölgyfa. – Er sagte, der Hass brenne schnell wie Stroh, die Beharrlichkeit aber langsam wie Eichenholz.
74. Ezt a mondatot a fiú nem értette meg azonnal, de megjegyezte, ami a tanítás legjobb formája. – Diesen Satz verstand der Junge nicht sogleich, doch er merkte ihn sich, was die beste Form des Lehrens ist.
75. Az út végül nem kolostorba vezetett és nem is iskolába, hanem egy hatalmas úr kapuja elé. – Der Weg führte am Ende weder in ein Kloster noch in eine Schule, sondern vor das Tor eines mächtigen Herrn.
76. Gábor pap ugyanis tudta, hogy a tehetség önmagában kevés, ha nincs mögötte pártfogó. – Gábor Pap wusste nämlich, dass Begabung allein zu wenig ist, wenn kein Gönner hinter ihr steht.
77. Egy jobbágysorból induló fiúnak akkoriban egyetlen kapu állt nyitva: a nagyúri udvaré. – Einem Jungen aus bäuerlicher Herkunft stand damals ein einziges Tor offen: das des großherrschaftlichen Hofes.
78. Ezért fordult a szekérnyom Somogy felé, Bálint Török birtokai irányába, ahol a fegyver és a betű egy házban lakott. – Darum wandte sich die Wagenspur nach Somogy, in Richtung der Güter Bálint Töröks, wo Waffe und Buchstabe unter einem Dach wohnten.
79. Gergely még nem tudta, hogy a következő kapuval a gyermekkorát végleg becsukja maga mögött. – Gergely wusste noch nicht, dass er mit dem nächsten Tor seine Kindheit endgültig hinter sich zuziehen würde.
80. A félárva fiúból ezen az úton lett tanítvány, és a tanítványból lesz majd az, akire Eger falai várnak. – Auf diesem Weg wurde aus dem halbverwaisten Jungen ein Schüler, und aus dem Schüler wird der werden, auf den die Mauern von Eger warten.
(aufklappen)magyar
1. A temetés utáni napokban Keresztesfalva nem beszélt a jövőről, mert a gyász első hetében a jövő szó gyanús.
2. Gergely mégis pontosan ott állt, ahol a jövőről dönteni kellett, és ezt rajta kívül mindenki tudta.
3. Az apja már évek óta halott volt, az anyja most lett az, és ezzel a fiú nemcsak árva maradt, hanem gazdátlan is.
4. A tizenhatodik századi faluban ez a két szó nem ugyanazt jelentette, és a különbség egy egész életet eldönthetett.
5. Az árva a szívet illeti, a gazdátlan a jogot: az egyiket sajnálják, a másikat elosztják.
6. A műhely, a szerszám, a ház és a ló mind olyan érték volt, amelyre a falunak választ kellett találnia.
7. A szomszédok nem rosszindulatból számolgattak, hanem azért, mert a szegénység mindig számol.
8. Az első hetekben Gergely az öreg Cecey házában aludt, a konyha mellett, egy padkán.
9. Ceceyné jó asszony volt, de a jóságát úgy adta, ahogy a levest merik: pontosan, egyenlően, hűvösen.
10. Az öreg nemes ellenben kimondta, hogy a fiú az ő házában marad, és ezt olyan hangon mondta ki, amely nem tűrt vitát.
11. Csakhogy Cecey nemesember volt, Gergely pedig kovácsfiú, és ez a különbség akkor sem tűnt el, ha mindenki hallgatott róla.
12. A rendi társadalom nem gonoszságból különböztet, hanem azért, mert nem ismer más rendet a világban.
13. Éva ezt még nem értette, és ezért természetesnek találta, hogy Gergely velük eszik és velük játszik.
14. Az anyja azonban már számolta a heteket, és a szemével már mérte a két gyermek közötti távolságot.
15. Ebben a feszültségben jelent meg a faluban Gábor pap, és a megjelenése olyan volt, mint a bekopogtatás egy zárt szobán.
16. Nem plébános volt, hanem vándorló, iskolázott férfiú, olyasféle, amilyenből akkoriban sok járta az országot.
17. A mohácsi vész után a magyar értelmiség jó része útra kelt, mert a régi helye megszűnt alattuk.
18. Ezek az emberek papok voltak és tanítók, könyvmásolók és orvosok, gyakran mind a négy egyszerre.
19. Gábor pap deákul tudott, latinul olvasott, és a hátán könyveket hordott, ami akkoriban vagyonnak számított.
20. A ruhája kopott volt, a keze mégis fehér, és a falu ebből azonnal tudta, hogy ez az ember nem paraszt.
21. Estére hívták a Cecey-házba, ahogy az utazót hívni szokás, hírért és beszédért cserébe vacsorára.
22. Beszélt Budáról, Bécsről, a két királyról, és arról, hogy a Duna mentén már mindenki más nyelven parancsol.
23. A falu úgy hallgatta, mint a mesét, mert a nagy politika a nádfedél alatt mindig meseszerű.
24. Gergely a tűzhely mellett ült, és nem szólt, de a szeme végig a vendégen volt.
25. A pap észrevette a nézést, és a nézésből többet olvasott ki, mint amennyit egy tizenegy éves fiú tudott volna elmondani.
26. Aztán megkérdezte a fiút, tud-e olvasni, és Gergely azt felelte, hogy a betűket ismeri, de nem sokat.
27. A pap letett elé egy könyvet, és Gergely elolvasta az első sort, akadozva, de végig.
28. A csend, amely ezután támadt, nem a fiúnak szólt, hanem annak a felismerésnek, hogy itt valami nem a helyén van.
29. Kovácsfiú, aki magától megtanulta a betűket egy olyan faluban, ahol nincs iskola: ez ritkaság volt, nem érdem.
30. A tehetség felfedezése a regényben nem ünnepélyes pillanat, hanem egy mellékes kérdés következménye.
31. Gárdonyi ezzel azt is megmutatja, hogy a nagy sorsok apró véletleneken fordulnak meg.
32. Ha a pap két nappal korábban érkezik, még nincs temetés; ha két héttel később, a fiú már máshol van.
33. Másnap Gábor pap megnézte a hideg műhelyt, a szerszámokat és a ház állapotát.
34. Nem az értéket becsülte fel, hanem azt, hogy mi vár arra a fiúra, aki mindezt tíz év múlva örökölné.
35. A válasz egyszerű volt: a kovácsműhely a faluhoz köt, a falu pedig a következő portyáig tart.
36. Ezt mondta ki este az öreg Ceceynek, kertelés nélkül, ahogy az idegen szokta, akinek nincs vesztenivalója.
37. Cecey először felhorkant, mert a maga házát nem szerette temetőnek hallani.
38. Aztán elhallgatott, mert a falábára nézett, és a faláb minden érvnél meggyőzőbb volt.
39. A pap felajánlotta, hogy magával viszi a fiút, tanítja, és gondoskodik róla, amíg meg nem áll a saját lábán.
40. Nem fizetséget kért érte, hanem beleegyezést, és ez volt az ajánlat legfurcsább része.
41. A korban ugyanis a gyermek munkaerő volt, és aki elvitte, az rendszerint nyert vele valamit.
42. Gábor pap nem nyert semmit, csak terhet, és éppen ezért hisszük el neki, amit tesz.
43. A regény jótevői mindig ilyenek: nem gazdagok, nem hatalmasok, csupán elszántabbak a többinél.
44. Ceceyné megkönnyebbült, és a megkönnyebbülését rosszul rejtette el, ami a fiúnak nem kerülte el a figyelmét.
45. Éva viszont sírt, először némán, aztán haragosan, ahogy a gyermekek szoktak, amikor a döntést fölöttük hozzák.
46. Azt kérdezte, miért nem maradhat Gergely, és erre a kérdésre a szobában senki sem tudott tisztességesen felelni.
47. A felnőttek nem hazudtak, csak azt mondták, hogy „így lesz jó”, ami a hazugság udvarias formája.
48. Gergelyt magát is megkérdezték, és ez a korban kivételesnek számított.
49. A fiú az anyja utolsó szavaira gondolt, arra a szóra, hogy tanuljon, és igent mondott.
50. A halott akaratának ez a beteljesítése az egész további életének titkos szerkezete lesz.
51. A ház és a műhely a falura maradt, a szerszámokat elosztották, és Gergely nem tiltakozott.
52. Egyetlen dolgot kért: a lovat, és ezt senki sem merte megtagadni tőle.
53. A ló így másodszor is megmentette, most nem a haláltól, hanem a jelentéktelenségtől.
54. Aki lovon érkezik valahová, azt máshogy fogadják, mint aki gyalog jön; ez a szabály nem változott évszázadokon át.
55. Az induláshoz a papnak nem kellett készülnie, mert a vándornak mindig kész a csomagja.
56. Gergely holmija egyetlen zsákba fért: két ing, egy köpeny, egy kés, és a zsinóron függő gyűrű.
57. Az anyja kendőjét is elvitte, összehajtva, és sohasem mutatta meg senkinek.
58. Az indulás reggelén Éva a kapuban állt, és nem intett, hanem csak nézett.
59. Gergely visszafordult a domb tetején, ugyanazon a helyen, ahol néhány hónapja a füstöt látta meg.
60. Ugyanaz a kilátás mást jelent, ha az ember érkezik, és mást, ha elmegy.
61. A tanulás az első hetekben nem volt szép, mert a latin nyelvtan senkihez sem kegyelmes.
62. Gábor pap útközben tanított: járás közben kérdezett, pihenőnél íratott, esténként számoltatott.
63. Ez a mozgó iskola pontosan az az iskolatípus volt, amely a széthullott országban egyedül működött.
64. Az intézmények elvesztek, de a tudás megmaradt, mert néhány ember a hátán vitte tovább.
65. A pap nem csak betűre tanította a fiút, hanem arányra, mértékre és arra, hogyan kell gondolkodni.
66. Megmutatta neki, hogyan mérik meg egy torony magasságát az árnyékával, és Gergely ezt sohasem felejtette el.
67. A későbbi egri robbantómester ezen a poros úton kapta az első leckét a számokból.
68. A puskaporhoz ugyanis nem bátorság kell elsősorban, hanem mérés, türelem és józan fej.
69. Gárdonyi itt köti össze a legszebben a gyermeksorsot a nemzet sorsával, szinte észrevétlenül.
70. Az ország védelme nem csupán karddal történik, hanem tudással, és a tudás egy vándorpap zsákjában érkezik.
71. Gergely eleinte gyakran kérdezett a törökökről, és mindig ugyanazt akarta hallani.
72. A pap nem gyűlöletet tanított neki, de nem is szépítette azt, ami történt.
73. Azt mondta, hogy a gyűlölet gyorsan ég, mint a szalma, a kitartás pedig lassan, mint a tölgyfa.
74. Ezt a mondatot a fiú nem értette meg azonnal, de megjegyezte, ami a tanítás legjobb formája.
75. Az út végül nem kolostorba vezetett és nem is iskolába, hanem egy hatalmas úr kapuja elé.
76. Gábor pap ugyanis tudta, hogy a tehetség önmagában kevés, ha nincs mögötte pártfogó.
77. Egy jobbágysorból induló fiúnak akkoriban egyetlen kapu állt nyitva: a nagyúri udvaré.
78. Ezért fordult a szekérnyom Somogy felé, Bálint Török birtokai irányába, ahol a fegyver és a betű egy házban lakott.
79. Gergely még nem tudta, hogy a következő kapuval a gyermekkorát végleg becsukja maga mögött.
80. A félárva fiúból ezen az úton lett tanítvány, és a tanítványból lesz majd az, akire Eger falai várnak.
(aufklappen)német
1. In den Tagen nach dem Begräbnis sprach Keresztesfalva nicht von der Zukunft, denn in der ersten Woche der Trauer ist das Wort Zukunft verdächtig.
2. Gergely aber stand genau dort, wo über die Zukunft entschieden werden musste, und das wussten alle außer ihm selbst.
3. Sein Vater war schon seit Jahren tot, seine Mutter war es nun geworden, und damit war der Junge nicht nur verwaist, sondern auch herrenlos.
4. Im Dorf des sechzehnten Jahrhunderts bedeuteten diese beiden Wörter nicht dasselbe, und der Unterschied konnte ein ganzes Leben entscheiden.
5. Der Waise geht das Herz an, der Herrenlose das Recht: Den einen bedauert man, den anderen teilt man zu.
6. Die Werkstatt, das Werkzeug, das Haus und das Pferd waren allesamt Werte, auf die das Dorf eine Antwort finden musste.
7. Die Nachbarn rechneten nicht aus Bosheit, sondern weil die Armut immer rechnet.
8. In den ersten Wochen schlief Gergely im Haus des alten Cecey, neben der Küche, auf einer Bank.
9. Frau Cecey war eine gute Frau, doch ihre Güte gab sie so, wie man Suppe schöpft: genau, gleichmäßig, kühl.
10. Der alte Adlige dagegen erklärte, der Junge bleibe in seinem Haus, und er sagte es in einem Ton, der keinen Widerspruch duldete.
11. Nur war Cecey ein Edelmann und Gergely ein Schmiedssohn, und dieser Unterschied verschwand auch dann nicht, wenn alle darüber schwiegen.
12. Die Ständegesellschaft unterscheidet nicht aus Bosheit, sondern weil sie keine andere Ordnung der Welt kennt.
13. Éva verstand das noch nicht und fand es darum selbstverständlich, dass Gergely mit ihnen aß und mit ihnen spielte.
14. Ihre Mutter aber zählte bereits die Wochen und maß mit den Augen schon den Abstand zwischen den beiden Kindern.
15. In diese Spannung hinein trat Gábor Pap im Dorf auf, und sein Auftreten war wie ein Anklopfen an einer verschlossenen Kammer.
16. Er war kein Pfarrer, sondern ein wandernder, studierter Mann, wie es damals viele im Land gab.
17. Nach der Katastrophe von Mohács machte sich ein guter Teil der ungarischen Gebildeten auf den Weg, weil ihr alter Platz unter ihnen weggebrochen war.
18. Diese Menschen waren Priester und Lehrer, Buchabschreiber und Ärzte, oft alles vier zugleich.
19. Gábor Pap beherrschte das Schulgelehrte, las Latein und trug Bücher auf dem Rücken, was in jener Zeit als Vermögen galt.
20. Sein Gewand war abgetragen, seine Hand dennoch weiß, und daran erkannte das Dorf sofort, dass dieser Mann kein Bauer war.
21. Am Abend lud man ihn ins Haus der Ceceys, wie man Reisende einlädt, gegen Nachrichten und Gespräch zum Nachtmahl.
22. Er sprach von Buda, von Wien, von den zwei Königen und davon, dass entlang der Donau bereits jeder in einer anderen Sprache befehle.
23. Das Dorf hörte ihm zu wie einem Märchen, denn die große Politik ist unter dem Schilfdach immer märchenhaft.
24. Gergely saß neben dem Herd und sagte nichts, doch sein Blick blieb die ganze Zeit auf dem Gast.
25. Der Priester bemerkte diesen Blick und las aus ihm mehr heraus, als ein elfjähriger Junge hätte sagen können.
26. Dann fragte er den Jungen, ob er lesen könne, und Gergely antwortete, die Buchstaben kenne er, doch nicht viele.
27. Der Priester legte ihm ein Buch vor, und Gergely las die erste Zeile, stockend, aber bis zu Ende.
28. Die Stille, die darauf entstand, galt nicht dem Jungen, sondern der Erkenntnis, dass hier etwas nicht an seinem Platz war.
29. Ein Schmiedssohn, der sich die Buchstaben in einem Dorf ohne Schule selbst beigebracht hatte: Das war eine Seltenheit, kein Verdienst.
30. Die Entdeckung der Begabung ist im Roman kein feierlicher Augenblick, sondern die Folge einer beiläufigen Frage.
31. Gárdonyi zeigt damit zugleich, dass große Schicksale sich an kleinen Zufällen entscheiden.
32. Wäre der Priester zwei Tage früher gekommen, hätte es noch kein Begräbnis gegeben; zwei Wochen später wäre der Junge schon anderswo gewesen.
33. Am nächsten Tag besah sich Gábor Pap die kalte Werkstatt, das Werkzeug und den Zustand des Hauses.
34. Er schätzte nicht den Wert ab, sondern das, was jenen Jungen erwartete, der all dies in zehn Jahren erben würde.
35. Die Antwort war einfach: Die Schmiede bindet ans Dorf, und das Dorf währt bis zum nächsten Streifzug.
36. Das sprach er am Abend vor dem alten Cecey aus, ohne Umschweife, wie es der Fremde tut, der nichts zu verlieren hat.
37. Cecey fuhr zunächst auf, denn er hörte sein eigenes Haus nicht gern als Friedhof bezeichnet.
38. Dann verstummte er, denn er blickte auf sein Holzbein, und das Holzbein war überzeugender als jedes Argument.
39. Der Priester bot an, den Jungen mitzunehmen, ihn zu unterrichten und für ihn zu sorgen, bis er auf eigenen Füßen stehe.
40. Er verlangte dafür keine Bezahlung, sondern Einwilligung, und das war der seltsamste Teil des Angebots.
41. In jener Zeit war ein Kind nämlich Arbeitskraft, und wer es mitnahm, gewann in der Regel etwas dabei.
42. Gábor Pap gewann nichts, nur eine Last, und eben deshalb glauben wir ihm, was er tut.
43. Die Wohltäter des Romans sind stets von dieser Art: nicht reich, nicht mächtig, nur entschlossener als die übrigen.
44. Frau Cecey war erleichtert, und ihre Erleichterung verbarg sie schlecht, was dem Jungen nicht entging.
45. Éva dagegen weinte, erst stumm, dann zornig, wie Kinder weinen, wenn über ihre Köpfe hinweg entschieden wird.
46. Sie fragte, warum Gergely nicht bleiben könne, und auf diese Frage konnte im Zimmer niemand redlich antworten.
47. Die Erwachsenen logen nicht, sie sagten nur, „so wird es gut sein“, was die höfliche Form der Lüge ist.
48. Auch Gergely selbst wurde gefragt, und das galt in jener Zeit als Ausnahme.
49. Der Junge dachte an die letzten Worte seiner Mutter, an jenes Wort vom Lernen, und sagte ja.
50. Diese Erfüllung des Willens einer Toten wird zum geheimen Gefüge seines ganzen weiteren Lebens.
51. Haus und Werkstatt fielen ans Dorf, das Werkzeug wurde verteilt, und Gergely widersprach nicht.
52. Um eines nur bat er: um das Pferd, und das wagte niemand ihm abzuschlagen.
53. So rettete ihn das Pferd ein zweites Mal, diesmal nicht vor dem Tod, sondern vor der Bedeutungslosigkeit.
54. Wer zu Pferde irgendwo eintrifft, wird anders empfangen als der zu Fuß Kommende; diese Regel hat sich über Jahrhunderte nicht geändert.
55. Für den Aufbruch musste der Priester nichts vorbereiten, denn beim Wanderer ist das Bündel immer fertig.
56. Gergelys Habe passte in einen einzigen Sack: zwei Hemden, ein Mantel, ein Messer und der Ring an der Schnur.
57. Auch das Tuch seiner Mutter nahm er mit, zusammengefaltet, und zeigte es niemals jemandem.
58. Am Morgen des Aufbruchs stand Éva im Tor, und sie winkte nicht, sondern blickte nur.
59. Auf der Hügelkuppe wandte sich Gergely um, an derselben Stelle, wo er vor wenigen Monaten den Rauch erblickt hatte.
60. Dieselbe Aussicht bedeutet etwas anderes, wenn man ankommt, und etwas anderes, wenn man fortgeht.
61. Das Lernen war in den ersten Wochen nicht schön, denn die lateinische Grammatik ist zu niemandem gnädig.
62. Gábor Pap unterrichtete unterwegs: Im Gehen fragte er ab, in der Rast ließ er schreiben, abends rechnen.
63. Diese wandernde Schule war genau jener Schultyp, der im zerfallenen Land als einziger noch funktionierte.
64. Die Einrichtungen gingen verloren, doch das Wissen blieb, weil einige wenige Menschen es auf dem Rücken weitertrugen.
65. Der Priester lehrte den Jungen nicht nur Buchstaben, sondern Verhältnis, Maß und die Art, wie man denkt.
66. Er zeigte ihm, wie man die Höhe eines Turms an seinem Schatten misst, und Gergely vergaß das nie.
67. Der spätere Sprengmeister von Eger empfing auf dieser staubigen Straße seine erste Lektion in den Zahlen.
68. Zum Schießpulver braucht es nämlich in erster Linie nicht Mut, sondern Messung, Geduld und einen nüchternen Kopf.
69. Hier verknüpft Gárdonyi das Kinderschicksal am schönsten mit dem Schicksal der Nation, beinahe unmerklich.
70. Die Verteidigung des Landes geschieht nicht allein mit dem Schwert, sondern mit Wissen, und das Wissen kommt im Sack eines Wanderpriesters.
71. Anfangs fragte Gergely oft nach den Türken, und immer wollte er dasselbe hören.
72. Der Priester lehrte ihn keinen Hass, doch er beschönigte auch nicht, was geschehen war.
73. Er sagte, der Hass brenne schnell wie Stroh, die Beharrlichkeit aber langsam wie Eichenholz.
74. Diesen Satz verstand der Junge nicht sogleich, doch er merkte ihn sich, was die beste Form des Lehrens ist.
75. Der Weg führte am Ende weder in ein Kloster noch in eine Schule, sondern vor das Tor eines mächtigen Herrn.
76. Gábor Pap wusste nämlich, dass Begabung allein zu wenig ist, wenn kein Gönner hinter ihr steht.
77. Einem Jungen aus bäuerlicher Herkunft stand damals ein einziges Tor offen: das des großherrschaftlichen Hofes.
78. Darum wandte sich die Wagenspur nach Somogy, in Richtung der Güter Bálint Töröks, wo Waffe und Buchstabe unter einem Dach wohnten.
79. Gergely wusste noch nicht, dass er mit dem nächsten Tor seine Kindheit endgültig hinter sich zuziehen würde.
80. Auf diesem Weg wurde aus dem halbverwaisten Jungen ein Schüler, und aus dem Schüler wird der werden, auf den die Mauern von Eger warten.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.